Mire 1994-et írtunk, már rájöttünk, hogy az államtól egyhamar nem kapjuk vissza az ingatlanainkat. Ha nem fogunk neki magunk újra felépíteni ingatlanainkat, melyek a szolgálat kiteljesítéséhez szükségesek, - akkor még hosszú ideig csak beszűkült élethelyzetben folytathatjuk munkánkat.

A Presbitérium 1993-ban elhatározta, hogy egy többfunkciós épületet fog emelni. Telek hiányában csak úgy lehetett megtenni, ha Veres-Kovács Attila lelkipásztor „odaajándékozza” a parókia kertjét (melyet éppen 1990-ben alakítottak ki azzal, hogy az ott húzódó vastag betonutat felszedték és helyébe földet, fákat és egyébb növényt hoztak), azaz lemond arról a kényelemről, amit egy szépen beültetett kert jelent. De a cél nemessége megérte a lemondást. Pafka Ernő műépítész elkészítette a három színtes épület tervét. De pénz még nem volt rá. Az Egyházkerület akkori generális direktorával, Balog Barnabás vajdai lelkipásztorral együtt elindult Veres-Kovács Attila kéregetni, azaz pénzbeli támogatást szerezni a német és holland testvéreknél. Nem volt hiábavaló. 1994. május 4-én, amikor az első kupa földet kiemelte a markológép, éppen akkor érkezett hozzánk az egyik németországi tartományi református egyház pénzügyi- és projekt-felelőse. A két egyházi ember gratulált a bátorságunkhoz, mellyel nekifogtunk az építkezésnek. Pár nap múlva érkeztek vissza nagyszebeni látogatásukról, mire már az alap helye teljesen ki volt ásva. Az ácsozatot készítették az alap betonozásához a munkások. Összenézett a két német egyházi ember és azt mondták: Te, ez a Veres-Kovács Attila komolyan gondolta, hogy felépíti ezt az épületet. Nosza, gyere menjünk haza, és támogassuk az építkezésüket. Így történt aztán, hogy két auguszytusra teljesen felépült az épület. Pirosban volt, amikor többszöri presbiteri gyűlésen meggyőzték a vezető testületet, hogy mondjon le az épület feléről, adja át az egyházkerületnek, azaz legyen az egyházközség és a püspökség használatában. Belefáradtak a presbiterek az állandó vitába, így rábólintottak, hogy az egyházkerület befejezi az épületet 1996. augusztusára, mire sor kerül a III. Magyar Református Világtalálkozó nagyváradi rendezvényeire. Aztán 1996 tavaszán a kerülethez érkezett, de Balog Barnabás és Veres-Kovács Attila által megpályázott külföldi segélyekből befejezték az épületet. Miközben az asztalosok még az utolsó símitásokat végezték az emeleti múzeum-termen, az udvaron már zajlott a felszentelési ünnepség 1996. augusztus 4-én, éppen két évre és négy hónapra az építkezés elkezdésétől. Hatalmas tömeg jött el az avatásra.

 

Bejelentkezés

Látogató számláló

Mai látogatók 147
Ezen a héten 1844
Ebben a hónapban 5607
Összes nap 17595

Oldalainkat 16 vendég és 0 tag böngészi

 
 
 
 

www.nagyvaradolaszi.ro / Minden jog fentartva!
Ha eszrevetele van a honlappal kapcsolatban vagy szeretne on is egy hasonlo weboldalt irjon a webmesternek: webmester@nagyvaradolaszi.ro