1660-ban a törökök lerombolták a református templomot és vele együtt az egyházat is szétkergették. 1784-ig Nagyváradon az egyház pusztává vált. Csak a környező falvakban tarthattak református istentiszteletet.

1784-ben II. József (a kalapos király) osztrák császár engedélye (a Türelmi Rendelet - németül Toleranzpatent, latinosan: tolerancia - II. József német-római császár, magyar és cseh király egyik első, legfontosabb intézkedése volt 1781. október 25-én, amellyel szabad vallásgyakorlást és hivatalviselést biztosított egyes felekezeteknek. A reformátusok, evangélikusok és görögkeletiek számára szabadabb vallásgyakorlást engedélyezett az eddiginél. Ahol legalább száz, nem katolikus család élt, ott azok saját költségükön létesíthettek, illetve fenntarthattak helyi gyülekezeteket, sőt – torony és harang nélkül, nem közútról nyíló bejárattal – templomokat is építhettek. A fent említett felekezetek hívei semmiféle megkülönböztetést nem szenvedtek ezentúl a hivatali pályán. Az intézkedéseket a tolerancia eszménye és a birodalom egységesítésének vágya ihlette. Ugyanebben az évben a kb. 83 000 magyarországi zsidó helyzetét is rendezték) nyomán elkezdődött a jelenlegi templom építése. A város akkori katolikus ura csak az akkori szemétdombon adott helyet a reformátusok temploma felépítéséhez. Nem gondolta volna akkor, hogy az lesz a város legszebb része ma. 1787. november 16-án felszentelték az Elder Jakab által tervezett és felépített templomot. Az akkori lelkészét, korának híres krónikását, Keresztesi Józsefet szélnek eresztették, enni sem adtak neki. Szalacsra távozott, ahol el is temették. Az egyház igen nagy fejlődésnek indult, iskolát, árvaházat hozott létre. A tornyot csak majd’ száz év múlva lehetett felépíteni, a Türelmi Rendeletnek megfelelően. 1884-ben, a Millennium évében avatták a tornyot, melyet ifj. Rimanóczy  Kálmán, a város főépítésze tervezett eklektikus stílusban. 850 kg-os kisharangját  is ekkor húzták fel ünnepélyes körülmények között. Az első világháborúba vitték nagyharangját, melyet azóta is hiányol és pótolni szeretne a gyülekezet.
Ma Nagyvárad központi gyülekezete tartozik hozzá. Emellett még 8 református egyházközség (congregatio) van a városban, mintegy 40 ezer református hívővel (2002-es adat). Érdekességként említhető, hogy  ugyanannyi katolikust tart nyílván a statisztika). A templom 500 férőhelyes, klasszicista stílusban épült, a belső bútorzata barokkos díszítésű (szószéke az egyik leggyönyörűbb Erdélyben). A gyülekezet összetétele mára nagyon megváltozott, mivel a fiatalság elvándorolt az országból, ezért többnyire idősek vannak a gyülekezetben. A presbitérium és a gyülekezet legfőbb gondja az idősek gondozása. Ebben nagy segítségünkre van a hollandiai Ermelo-ban élő testvérgyülekezetünk megannyi adománya.

Körülbelül 1.500 tagja van a gyülekezetnek és általában 250-300-an minden vasárnap templomba járnak. Az 1990-es években még több mint 3.500 tagja volt a gyülekezetnek. Több mint 1.800-an meghaltak, ehhez képest kevesen születtek, illetve sokan elvándoroltak. Úrvacsorával élnek évi hat alkalommal, az ünnepeken átlag 500-an. Az egyházfenntartói járulék 60 Lei (15 €). Az egyháznak egy állandó lelkipásztora van, Veres-Kovács Attila, egy segédlelkésze, jelenleg Tóbiás Tibor György, és egy tiszteletbeli lelkésze, Tőkés László EP-képviselő. Nagy gondot jelent a templom épületének fenntartása (fűtés, világítás és karbantartás). Az egyházközségnek van két parókiális épülete, kántori, segédlelkészi és harangozói lakása, valamint egy gyülekezeti háza, a Lorántffy Zsuzsánnáról elnevezett, többrendeltetésű egyházi központ. Ezek fenntartása is rendkívüli gondot jelent, hiszen bevételünk jó része az épület fenntartására fordítódik.
A legfontosabb gyülekezeti munka a következő: vasárnap délelőtt – délután tartunk istentiszteletet, csütörtökön délután nőszövetségi bibliaórát, pénteken délután ifjúsági bibliaórát, szombaton katekizmust (konfirmációra készítjük a 12 évet betöltött fiatalokat), vasárnap délben pedig gyermek-istentiszteletet. Az ifjúsági misszió munkánk egyik legfontosabb része ma, amikor egyre nehezebb az ifjuságot az egyház közelében megtartani. A város legnagyobb ifjúsági gyülekezete tartozott hozzánk ( kb.50 tagú) a 2000-es évek elejéig.A Nőszövetség legfontosabb munkája a diakónia,  azaz szeretetszolgálat. Igen sok családot segélyeznek rendszeresen, főleg külföldi adományokból  (ruha, élelmiszer, közköltségeik kifizetése által). Az egyházközség 1998-ban elkezdte rászorulóknak szánt étkeztetési programját. A Lorántffy Központban a hollandiai (Ureterp) testvérgyülekezettől kapott felszerelésekkel kialakított egy állandó konyhát. Naponta mintegy 30 család és rászoruló, valamint a református gimnáziumba járó sok diák étkezik erről a konyháról. Köszönet a holland testvéreknek a diakóniai program támogatásáért. A presbiterek továbbképzése az egyházunkban havi rendszerességgel folyik.

Terveink a jövőre nézve a gyülekezet tagjainak lelkigondozása, az idősek szeretetszolgálattal való ellátásának jobb megszervezése, az ifjúság missziója és a templom külső felújítása. 

Az állam és az egyház Romániában nincs szétválasztva. A román állam a lelkészek fizetésének kb. egyharmadát állja (kongrua), a többit a gyülekezetek önkéntes adományából fedezik. A lelkipásztorokon kívül a kántor, a tisztviselő, a könyvtáros, a harangozó és két éjjeliőr képezi az egyházközség alkalmazotti közösségét.
Egyházközségünknek mintegy 18 ezer kötetes könyvtára áll az olvasók rendelkezésére. Képzett könyvtáros várja az olvasókat.

 

Bejelentkezés

Látogató számláló

Mai látogatók 481
Ezen a héten 1899
Ebben a hónapban 4398
Összes nap 9126

Oldalainkat 3 vendég és 0 tag böngészi

 
 
 
 

www.nagyvaradolaszi.ro / Minden jog fentartva!
Ha eszrevetele van a honlappal kapcsolatban vagy szeretne on is egy hasonlo weboldalt irjon a webmesternek: webmester@nagyvaradolaszi.ro